A titokzatos Seuso-kincsek rejtélyes története

A Seuso-kincsek története a magyar műkincstörténet egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb története, amelyben adott egy páratlan művészeti értékkel bíró leletegyüttes, melyet fordulatos és krimibe illő események láncolatában fedeztek fel, majd csempésztek ki az országból, feltehetően a ’70 -es évek kommunista katonai titkosszolgálatának segítségével. A felbecsülhetetlen értékű ókori római lelet visszaszerzésével Magyarország egyik legértékesebb lelet-együttese kerül vissza méltó helyére.

1975-76-ban egy Sümegh József nevű leszerelt katona, a polgárdi kőbánya kisegítő munkása a Polgárdi melletti bányákban, egy gödörben két nagy üstbe rejtve hatalmas színezüst kancsókat, tálakat, étkezéshez, mosakodáshoz használatos edényeket talált. Az egyes becslések szerint akkor 40 darabból álló ókori római leletegyüttes értéke felbecsülhetetlen volt.

Sümegh a készletet néhány évig rejtegette, majd elkezdte eladogatni – egyes feltételezések szerint még a budapesti híres Ecseri piacon is megfordult pár darab a gyűjteményből – azonban a kincsek végül nem gazdagságot, hanem halált hoztak rá. Holttestére 1980-ban a család pincéjében találták rá, az akkori hatósági jelentések szerint öngyilkos lett, felakasztotta magát, de a későbbi vizsgálatok szerint valójában meggyilkolták. A rejtélyt fokozza, hogy a helyiek többször látták őt magas rangú magyar és orosz katonatisztek társaságában. Sümegh barátja (Lelkes) elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg.

A Seuso-kincsek megmaradt részeit a 80-as években Nyugatra csempészték, a hírek szerint Czinege Lajos pártállami honvédelmi miniszter fia, Czinege József segítségével. Valószínűleg a Seuso-kincsek egy részét vitték ki Bécsbe az akkori magyar katonai titkosszolgálat egyik fedőcége, a Shell-Interag közreműködésével.

Pannóniától New Yorkig

A római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. A Seuso-kincs nevet a leletegyüttes onnan kapta, hogy Seuso egy Pannóniában, Polgárdi közelében élő magas rangú római tiszt vagy gazdag római polgár volt a IV. század végén, az V. század legelején, aki valószínűleg elrejtette ezeket a kincseket, minden bizonnyal egy akkoriban már gyakori barbár betörés elől.

Mivel gyakorlatilag sértetlen állapotban maradt fent, a Seuso-kincs az antik kultúra egyik legértékesebb kollekciója, tizennégy ismert darabjának anyaga szokatlanul nagy tisztaságú ezüst, ezért a világ egyik legértékesebb ilyen jellegű leletegyüttese. A műkincsnek nevet adó Seuso nevét az egyik 70 centiméter átmérőjű ezüsttálca közepét díszítő dombormű körszegélyére vésték, a kutatók szerint az edénykollekciót jegyajándékba kaphatta.  Legismertebb darabja az a tál, amelyről az egész lelet a nevét is kapta.

Ez majdnem kilenc kilogrammot nyom, színezüstből készült, és aranyozva van. A nagy átmérőjű darab közepén aprólékos vadászjelenetek láthatók, ezeket latin felirat veszi körül, a kincs feltételezett tulajdonosának és családjának ajánlva a készletet. Balodalon, a tál belsejében pedig nem más áll, mint az a szó, amely a magyar tulajdoni igény egyik megalapozója: Pelso, vagyis a Balaton latin neve.

A Seuso-kincsek valószínűsíthető megtalálásának helyén, Polgárdi-Kőszárhegyen egy feltehetően Kr. u. 374-ben kvád, szarmata támadásban elpusztult római kori villagazdaságot (valószínűleg Seusoét) tártak fel 1993-ban.

Sümegh József meggyilkolása után a Seuso-kincsek akkori pártállami katonai titkosszolgálati, és egyéb más közvetítők útján, a nyolcvanas években kerültek a nyugat-európai műkincspiacra Bécs érintésével: a tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A kincsek végül csak 1990-ben bukkantak fel a New yorki Sotheby’s aukciósház árverés előtti kiállításán, de vissza is vonták őket az aukcióról, mert rögtön három ország, Libanon, Magyarország és Jugoszlávia is keresetet nyújtott be a bíróságon a tulajdonjogának megállapítását kérve. Libanon később visszalépett, Magyarország, illetve Jugoszlávia jogutódjaként Horvátország ezt a pert 1994-ben elvesztette. A magyar állam 1993. és 1994. folyamán négy újabb pert is indított Lord Northhampton ellen tulajdonjoga bizonyítására. Eddig viszont minden per a lord javára dőlt el, mert a szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat. Magyarország azonban a vesztes per után sem mondott le a tulajdonjogáról, arról a meggyőződéséről, hogy a kincs magyarországi illegális ásatásból származik, és illegális műkincskereskedelem útján jutott a nemzetközi műkincspiacra, ennek megfelelően a nemzetközi jog szerint a magyar állam tulajdona.

Az árverésre bocsátásnak köszönhetően azonban kiderült, hogy az angol Lord Northampton 1982-ben megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a kincs ismert helyen lévő hányada 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez, amik később hamisnak bizonyultak.

Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait^.. A magyar állam ekkor az összes előkerült műkincset (15 db) megvásárolhatta volna tízmillió euróért, az adásvétel azonban ismeretlen okból meghiúsult. 2006. október 8-án tehát bejelentették, hogy a brit tulajdonos eladná a Seuso-kincseket.  2009-ben a londoni Bonhams aukciósház központjában is közszemlére bocsátották a szakmai alapon összeválogatott, meghívott szakértői közönség számára a páratlan, késő római kori kincseket.

A 14 darabból álló ezüstkészlet értékét egyes becslések 60 és 100 millió font (20,7- 34,5 milliárd forint) közötti összegre tették. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium erre levélben tájékoztatta a zártkörű bemutatást lebonyolító londoni Bonham’s aukciósház elnökét a Magyar Köztársaság Seuso-kincsekre vonatkozó hivatalos álláspontjáról: a magyar jogszabályok értelmében a kincsek a magyar állam tulajdonát képezik, ezért a magyar állam tulajdoni igényét továbbra is fenntartja és ezzel kapcsolatban minden lehetséges jogi lépést megtesz.

2007-ben egyébként az a hír is felröppent, hogy Soros György megvásárolja Lord Northamptontól a Seuso-kincset, hogy egy budapesti múzeumnak ajándékozza. “A gyűjtők világából és a nemzetközi kultúrkörökből származó nagyon jól értesült forrásokra hivatkozva” a Globus tudni véli, hogy Soros György magyar származású amerikai üzletember megveszi a Seuso-kincset a jelenlegi tulajdonosától, az angol Lord Northamptontól, de az antik római kultúra egyik legértékesebb lelete nem marad nála, mert “saját hazájának, Magyarországnak ajándékozza”.

A Népszabadság megkeresésére Lord Northamton ügyvédje az újságíró fantázia-szüleményének nevezte az értesülést, és tagadta, hogy ügyfele vagy ő bármiféle kapcsolatban állna Soros Györggyel. Soros György kabinetfőnöke a Magyar Rádiónak szintén cáfolta, hogy az üzletember megvenné a Seuso-kincset. A kabinetfőnök úgy nyilatkozott, Soros Györgyöt nem is érdemes zavarni ezzel a kérdéssel.

Az Orbán-kormánynak célja volt a Seuso-kincsek visszaszerzése

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója 2013 decemberében írta alá a szerződést a magyar állam nevében, de a brit hatóságok csak 2014 márciusában adták meg a kiviteli engedélyt. 2014-ben a lelet-együttes egy részét (7 darabot)  szerzett vissza a kormány. A magyar állam a kincsek őrzési jogáért 15 millió eurót (kb. 4,5 milliárd forintot) fizetett, de Magyarország továbbra is a teljes kincs tulajdonjogára igényt tartott. 2017. július 12-én, egy kormányülés szünetében pedig Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be, hogy Magyarország visszaszerezte a teljes, egyben lévő leletegyüttest a Lord Northamtontól.

A tervek szerint a jövőben akár új régészeti feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban Sümegh József megtalálta a Seuso-kincseket, mivel a szakemberek szerint további értékes tárgyak lehetnek a föld alatt: a Seuso kutatási program 2017. évi tervébe felvették a helyszín komplex vizsgálatát, és amint a költségvetés rendelkezésre áll, valamint alkalmas lesz az időjárás, és megvan hozzá a tulajdonosi hozzájárulás is, jöhet a régészeti szakmunka. A feltárásokat a témával 2011 óta foglalkozó Dénes József régész elméletére alapozzák. Dénes szerint a kincsek lelőhelyén még bőven akadhatnak tárgyak a föld alatt, mivel a teljes étkészlet, amelynek a Seuso-kincs is része, akár kétszáz darabból is állhat.

A kincsek részletes történetéről, a tálak és edények pontos listájáról bővebb információkat itt talál.

A Seuso-kincsek történetéről dokumentumfilm is készült, amit hamarosan a Duna World csatorna is műsorára tűz majd.